Kedvelj minket a Facebookon!

LE A KORLÁTOKKAL

Őseink több ezer évvel ezelőtt természetes környezetben meztelen lábbal jártak, nem is sejtve, hogy ezzel folyamatosan az egészségüket védték.

Visszatekintve a mai tudományos világunkból elismerhetjük, hogy mindez egészségüket fenntartó reflexmasszírozást és tartásukat javító tornát jelentett a számukra. Az egyenetlen talajon való járás jól megdolgoztatta lábuk izmait. Próbáltad már? Jártál már meztelen lábbal egyenetlen talajon, vagy tengerparton, netán kavicson?

Mit éreztél, amikor a lábad csiklandozta a fű? Égette már nyáron a napsütötte királydinnyés homok a talpad a bugaci pusztában? Nagyszüleink szüretkor még a szőlőt is csupasz lábbal taposták. Cipő nélkül szinte minden ingereli talpunk apró kis izmait, amik kedvükre húzódzkodhatnak és nyújtózkodhatnak. Talpunk kimondottan élvezi, amikor felnyomja és elnyomja a csontokat egymástól a felfelé és lefelé járás az apró dimbes-dombos utakon.

Lábunk minden porcikája élvezi, ha munkába ,,állhat”: 26 csontjára erős szalagok és izmok tapadnak, melyek edzettsége, rugalmassága befolyásolja egész testünk tartását.

Lábunk három ponton támaszkodik a talajon, ezek a sarokcsont, az első és ötödik lábközépcsont fejecse. A három pont terhelési ívét a lábboltozat alakítja,  aminek formája csak fokozatosan alakul születésünk után, ezért nagyon fontos  a természetben mezítláb járni.

Ma szinte elképzelni sem tudjuk, hogy mindennapi tevékenységeinket csupasz lábbal végezzük, holott mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy cipő nélkül egészségesebb a járás. Sokan kellemes élményként gondolunk vissza egy-egy tengerparti nyaralásra, a homokos, kavicsos parton való sétára.

Gyermekkori emlékként őrizzük, milyen jó volt nyáron, hogy többet járhattunk mezítlábasan, mint cipőben.

A történelem során voltak olyan gyerekek, akik kénytelenek voltak cipő nélkül járni, mert nem koptathatták el egyetlen lábbelijüket, míg belefért a lábuk, mert később kisebb testvéreik is azt használták.

Mai világunkban másképpen közelítjük meg a cipő levételét nyilvános helyen, ha az nem egy strand vagy ápolt park. Féltjük gyermekeinket cipő nélkül, mert veszélyeket rejtenek civilizált társadalmunk szennyezést okozó melléktermékei.

Felsorolni se lehet, mi minden sértheti meg lábunkat, de biztosan gondolkodás nélkül bármelyikünk fel tudna állítani egy listát, ami bizonyítja, hogy nem és nem lehet mezítláb járni, csak korlátok között.

Ellenérvem az egészségünk támogatása, a tartásunk javítása és izmaink erősítése!

Vessük hát le kicsit korlátainkat! Le a cipővel!