2024-10-12 15:53
Jelenleg online: 3 fő
Kedvelj minket a Facebookon!
Mennyit ér ma az asztalunkon az étel, ami régen száz egységnyi volt?
Táplálkozási szokásaink az elmúlt hetven évben alaposan megváltoztak, hátat fordítottunk a tradicionális étkezésnek, egyben az addigi életformának is. Sajnos ez idő alatt annyira lecsökkent a táplálékok tápanyagértéke, hogy ezt egészségünk érdekében egyre komolyabban figyelembe kell vennünk. Életem során hallottam elbeszéléseket az idősektől, hogyan éltek ők és elődeik évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt, mert nagyszüleink előtt generációról generációra nem sokat változott a technika a konyhában. Aztán egyszer csak lett villany, lett gáz, s megvásároltuk az első hűtőszekrényt is. Az alábbiakban elődeink szokásait állítom szembe a mostani, mindennapi életünkkel: hogyan, mit végeztek ők, mit tettek az asztalra, és hogyan tesszük mindezt mi, valamint mennyi az értéke az ételnek.
Menjünk vissza 150 évet, és vizsgáljuk meg, hogy akkor milyen szempontokat követtek az étkezési és életviteli szokásokban.
Halászfalu, Csongrád
Évszakoknak megfelelően szezonális ételeket ettek, amit piacokról, gazdaságokból vásároltak, vagy maguk termeltek. Volt, amiket raktároztak és tartósítottak, ezeket az év nagyobb részében tudták fogyasztani, mint például a gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök. A tárolás vermekben, pincékben, padláson történt. A legfontosabb tartósítási módok az aszalás, a szárítás, a befőzés és a savanyítás volt. A húsokat frissen vágták és fogyasztották, a disznóvágásnak is megvolt a maga ideje - amikor hideg volt - a feldolgozás során zsírban sütve, besózva vagy füstölve konzerváltak. A falvakban kialakult az a szokás, hogy a rokonság meghatározott időben végezte együtt a disznóvágást, így jutott ősztől hamvazó szerdáig friss hús többeknek az asztalára.
Ami kimondottan szembetűnő, hogy nem használtak tartósítószert, adalékanyagot, amiket a mai kor embere - akár 4-5 kg-ot is - „hordhat magával” a belekben és a zsírokban lerakódva. Sőt, a vizsgálatok szerint akár évente is megehetünk ennyi emészthetetlen szintetikus anyagot. Ma szinte bármit megvásárolhatunk bármelyik hónapban. Régen „szegényesebb” volt a választék, mégis minden hónapban jutott bőséges élelem az asztalra, friss ételt ettek, frissen vágott húst fogyasztottak, és mindennek tápanyagértéke magas volt, vagyis elegendő tápértékkel rendelkeztek a megtermelt termékek. Tehát érvényesülhetett életükben Hippokratész híres mondása:
A táplálékod legyen az orvosságod, és az orvosságod a táplálékod legyen.
Nagyszüleink nem sanyargatták testüket divatos diétákkal, fogyókúrákkal, ők azt ették, amit az évszak megengedett. A gyerekek is kaptak finomságokat, amik nem előre gyártott, bebiztosítva tartósított és hetekkel becsomagolt falatok voltak. Friss tejet ittak, hagyományosan készített tejtermékeket fogyasztottak. Az állatokat teljes egészében felhasználták, belsőséget és csontleveseket főztek, így szervezetükbe bejutottak gazdagon az ásványi anyagok. Igaz, voltak böjtök, de a böjt se a sanyargatásról szólt, csak akkor elhagyták a húsételt. De hát számtalan finomság volt a húson kívül, ami magas vitamin és ásványi anyagtartalommal bírt. Ételeiket otthon készítették hagyományos módszerekkel, egyszerű eszközökkel.
Szó se volt arról, hogy génmódosított-e az alapanyag vagy sem. Nem hallottak az élelmiszer-adalékokról, stabilizátorokról, dúsítókról. Nem alkalmaztak a minőség megőrzésére antibiotikumokat, hormonokat és egyéb mesterséges összetevőket.
Halászfalu, Csongrád - Konyha 150 éve és azelőtt
A kisebb-nagyobb egészségi problémáikat maguk kezelték étkezéssel, gyógyító füvekkel, egyéb megoldásokkal és pihenéssel. Súlyos betegségek és balesetek esetén fordultak orvoshoz. Rosszulléteknél leveseket, csontleveseket, teákat ittak és gyengébb ételeket ettek, valamint sokat pihentek, hogy a test természetes gyógyulása visszaállítsa jó közérzetüket és munkabírásukat. Ezek a megoldások folyamatosan öröklődtek tovább, hiszen régen jellemző volt a többgenerációs együttélés.
Egészségmegőrző volt számukra, hogy sok időt töltöttek a szabadban, fizikai munkát végeztek. A lakosság nagy része 150 éve még a mezőgazdaságban dolgozott. A gyerekek is a szabadban játszottak a tiszta levegőn, vagy segítettek szüleiknek. A városlakók kilométereket gyalogoltak a piacra vagy munkahelyükre, parkokba, ez volt természetes.
Sejtjeink egészsége a táplálkozástól és az életmódtól függ. Ha a táplálkozás nem megfelelő, a sejtek nem megfelelő szöveteket hoznak létre, azok pedig nem megfelelő szerveket, melyekből szervrendszereink épülnek fel, de ha a legapróbb a sejt nem kap jó tápanyagot, akkor szervrendszerekből alkotott testünk sem fog megfelelően működni. Bővebben: ITT (Sejtek egymás közt)
A természetes táplálékot fogyasztók szerint szervezetünk még tudja kompenzálni, ha egy-egy adag megengedett tartósítószeres ételt elfogyasztunk, de ha nap mint nap ilyen ételeket eszünk, akkor szervezetünkben lerakódnak az emésztetlen “táplálékok”, raktározódnak a zsírszövetben, és káros hatással bírnak szervezetünkre (fáradtsággal, kimerültséggel, dekoncentráltsággal kezdődik jelentkezik).
Mivel táplálkozunk ma? Tele vannak a boltok félkész, tartósított, adalékanyaggal dúsított termékekkel. Mondjam még? Mindenkinek a „könyökén” jön ki ez a „duma”. Viszont, ha sietünk, akkor megesszük a dobozból, zacskóból és fóliából, szükség esetén felmelegítjük, vizet forralunk vagy megsütjük. Gondoljuk át Hippokratész másik híres mondását:
Ha a táplálkozásod helyes, az orvos felesleges, viszont ha a táplálkozásod helytelen, az orvos tehetetlen.
Érdekességek:
A félkész ételek készítése kezdetben a szárítással és dehidrálással kezdődött. Irodalmi alkotásokban és egyéb írásokban találhatunk információt a “zseblevesekről”, főként háborús történetekben. Az első szerződést a levesporok gyártásáról 1756-ban írták alá. A legenda szerint egy londoni kocsmáros, Dubois asszony állította elő a HORDOZHATÓ LEVEST, az első dehidrált levest, melyhez William Cookworthy-nel nyerte meg szerződését a Királyi Haditengerészet részére történő előállításához.
Julius Maggi 1882-ben kezdte kidolgozni a szárított zöldségekkel való tartósítás technológiáját, majd az instant leveseket, mártásokat és ételízesítőket készített. 1886-ban hozta létre cégét. Kezdetben az instant leveseket előszeretettel használták az alultáplált munkásosztály táplálására a városokban, vízzel hígított levesek igen kelendőek voltak.
Mára teljesen elterjedt, mert gyors és olcsó. Adalékanyagok, tartósítószerek, vannak benne, és a sokak által vitatott ízfokozó nátrium-glutamát (E621) is, melynek idegeket károsító hatásáról megoszlanak a vélemények, a tudósok állítják, hogy egészséges.
Pelejtei, Prihoda András, élelmiszermérnök szerint az adalékanyagokat önmagában nem fogyasztjuk (például egy színező anyagot, ami azért kell, hogy frissebbnek tűnjön az élelmiszer, vagy csábítóbb legyen a cukorka). Ha olykor fogyasztunk, egy vagy néhány alkalommal olyan telt, ami mesterséges alapanyagokat is tartalmaz, nem okoz betegséget, viszont gond, ha rendszeresen eszünk többféle, szintetikus, adalékanyagos, tartósítószeres ételeket. Ugyanis ezt, és ezek együttes hatását nem vizsgálták az arra kijelölt tudósok, csak mindig egy-egy adalékot kiemelten. De ezeket nem tudjuk megemészteni, többnyire elraktározódnak és kisebb nagyobb mértékben károsítanak.
Halászfalu, Csongrád - 1. Mélyített kamra, gazdasági épület; 3. Kenyérgyúráshoz eszközük
Vajon milyen értékkel bírnak az alapanyagok a 100 évvel ezelőttiekhez képest? Erre választ kapunk a magyar professzor kutatásaiból:
Dr. Márai Géza professzor, a Szent István Egyetem nyugdíjas címzetes egyetemi docense, az 1960-as évektől kezdve vizsgálja a Magyarországon termesztett növények tápanyag-tartalmát. „Évtizedek óta hangoztatja: táplálékaink mai értéke a korábbinak töredéke. A romlás oka az ember károsító tevékenysége – mint ahogy a következményeket is mi szenvedjük el.” A professzor előadásaiból megtudhatjuk, hogy a mezőgazdasági termények minőségi romlásának okai közül kiemelt a környezet elsavasodása, a talaj ásványianyag készletének csökkenése, a szintetikus növényvédőszerek. Magyarország termőföldjeinek igen nagy százalékát érinti a talajból kimosódott ásványi anyagok hiánya. Mindez a hiány jellemzi ezen élelmiszereket fogyasztó embereket, a hobbi és haszonállatokat is. A nagyfokú hiányosságok az egészség károsodásához vezethetnek, mint például az ellenállóképesség-csökkenés, az allergia növekedése, az ásványianyag-egyensúly felborulása, és a hiánybetegségek további betegségeket vonzanak.
Dr. Márai Géza kutatási eredményeit tanulmányozva információt kaphatunk az élelmiszerek tápanyagtartalmának kedvezőtlen változásáról az élelmiszerek tápanyagtartalmáról. Szánjunk időt életmódunk, táplálkozási szokásaink tanulmányozására, a korábbi évtizedekkel való összehasonlítására, ismerjük meg ételeink tápértékét:
Eltérő gazdálkodási rendszerekből származó élelmiszerek fogyasztásának következményei: ITT elolvashatod! - Biokontroll Hungária weboldala
Márai professzor megoldásként az élelmiszerek biogazdálkodásból való beszerzését javasolja (a tanulmány utolsó harmadában találjuk ennek fontosságát!). Véleménye szerint a jövő a BIOGAZDÁLKODÁSÉ és a "Mezőgazdasági és táplálkozástani szakembereknek és tudósoknak legfőbb kötelessége, hogy megmagyarázzák az ökogazdálkodás egészségügyi, környezeti és gazdasági előnyeit;" mert a „biotermesztés fejlesztése óriási előnyt jelent mindenkinek, így jelenthetne Magyarországnak is"; valamint javasolja, hogy “becsüljük meg értékeinket, mert a mezőgazdaság nemcsak a gazdáknak ad munkát, hanem számunkra is elsődlegesen az élelmiszerek előállításában előállítása."
Halászfalu, Csongrád - 2. képen: Mélyített élelmiszertároló
Források: Dr. Márai Géza kutatási eredményeiből: http://www.biokontroll.hu/cms/images/stories/eloadasok/Bardocz-Pusztai_eloadasa_Eltero_gazdalkodasi_rendszerekbol_szarmazo_elelmiszerek.pdf http://cegvezetes.hu http://www.nestle.hu Hippokratész híres mondásai Pelejtei Prihoda András, élelmiszeripari mérnök előadása a Biyovisnél Halászfalu lakóépület és gazdasági épületek berendezései, Csongrád