2024-10-08 16:46
Jelenleg online: 4 fő
Kedvelj minket a Facebookon!
Lányok, figyelem, ma megtudhatjátok, ki lesz a jövendőbelitek!
Andrást házasságszerző szentként tartják számon a magyar nyelvterületen. Ezt többnyire annak tulajdonítják, hogy a lelkészek András naphoz közeli vasárnap felolvassák többek között azt is, hogy kik házasodtak az elmúlt egyházi évben. Másrészt pogány hagyományai vannak, melyek az ősi időkből erednek, így ezek a napok a legalkalmasabbak a szerelmi “varázslatokra”.
Szent András a Volgáig hirdette az evangéliumot, s valószínű ezért is Oroszország védőszentje, de ugyanígy Görögországnak, Skóciának és a halászoknak is. A honfoglaló magyarok is kapcsolatba kerültek vándorlásuk során a keleti keresztényekkel, s a magyar táltosok magukat az András apostol által hozott hit őrzőinek tartották. Erre vezetik vissza, hogy a magyar honfoglaláskori síroknak jellemzője a kereszt. Az első keresztény templomok is Szent András tiszteletére épültek. Minden bizonnyal a hagyományok alapjai a honfoglalás előtti, és a honfoglaláskori időszakra nyúlnak vissza.
András napi hagyományokat követve megtudhatjátok, ki lesz a férjetek.
Ha valaki ezen a napon böjtöl, akkor az éjjel megálmodhatja, ki lesz a párja: Ha egy leány el tudta lopni egy férfi gatyáját, és a párnája alá tette éjszakára, megálmodta, ki lesz a férje. Fokozza a hatást, ha még böjtöl is. "Aki böjtöl András napján, Vőlegényt lát iccakáján!"
Lefekvéskor ezt kell mondani az eladó lányoknak: “párnámat rázom, Szent Andrást várom, kutassa meg a jövendőbeli párom!” Éjjel pedig álmában megtudhatja, ki lesz a párja.
Közismert az András napi megolvasztott ólom vízbe öntése. Ennek formája megmutatja a jövendőbeli férj foglalkozását.
A népszerű gombóc főzés sokszor a lányok közös szórakozása volt. Papírokra kell felírni a férfineveket, s a víz tetejére feljövő első gombócban rejlik a várható férj neve.
Makón egyedi gombóc főzés alakult ki, a barátok, barátnők nevét tették be a gombócba, s az nősült, vagy ment férjhez először, akinek a neve leghamarabb feljött a víz tetejére.
András naphoz kapcsolódik a disznóvágások kezdete. Disznótorok alkalmával elterjedt a falvakban, hogy gyerekek és fiatalok a vacsora idején az ablak alatt énekeltek, kántáltak, tréfás rigmusokat mondtak, a leölt disznót búcsúztatták így. A gazda ekkor behívta a kedves vendégeket, és megvendégelte őket. Édesanyámék mesélték, hogy a faluban még egy generációval korábban fiatal legények elhatározták, hogy mindent megesznek egy ilyen vacsorán a gazda örömére, amit eléjük tettek. Jó móka lehetett, de gondolom, a gazda biztosan furcsán nézhetett a vidám legényekre.
Nagyon sok hagyománya van az András napnak, rengeteg praktika fűződik hozzá, s a hideg téli napok sem vették el őseink kedvét év vége felé a vidámságtól, játékosságtól, és ezek eredete akár több mint ezer évre nyúlnak vissza.
Olvasd el angolul: Who will marry me?