1996 óta november 21. a Televízió Világnapja

Légy tájékozott, de ne annyira… Lehet, hogy tájékozottnak kell lenned a mai világban, hogy kellően eligazodj, de az információ nem minden. A Televízió Világnapjának célja, hogy ezen a napon olyan témákat állítsanak középpontba a társaságok, mint a fejlődés, de célja az is, hogy a béke és az együttműködés értékeit is közvetítse, amikhez az információ mellé sokkal jobban kell együttérző szív, mint hatalmas tudás.

A televízió hihetetlen dolgokat tud művelni, sokan lettünk rabjai, és erre alapozzuk napjainkat, szórakozásunkat, mert úgy gondoljuk, hogy a „Távolbalátó” megadja a megoldást. Igen, „Távolbalátó”, hiszen ez volt a televízió első megnevezése, és ahol megjelent, ott felforgatta a mindennapokat. Tömeges elterjedésével a nézők körében átvette az irányítást, a beszélgetések témáját, és sokan eshettünk már túlzásba, mikor hosszú ideig egyetlen napot sem tudtunk kihagyni a hírek vagy sorozatok nélkül. Tehát megjelent, és villámgyorsan átalakította a családok életét. Ebben a ,,Távolbalátó világban” kell eligazodnunk, s nemcsak nekünk, a gyerekeinknek is. Persze vannak, akik gondosan meg tudják válogatni, mit néznek, de sokunknak annyira varázslatos a képernyő, hogy egyszerűen ott ragadunk a fotelban és rabjai leszünk televíziózásnak.

Évtizedekig tartott, mire az első televíziós adóállomás stúdiójából sugárzott optikai kép elektromos jelei az otthonokban megjelentek a szekrény méretű képernyőn. Később kialakult a televízió szó is a görög távol és latin látás szavakból. A képek felbontását szolgáló eszköz elődjét 1884-ben Paul Nipkow (1860-1940) alkotta meg Berlinben, amit Nipkow-tárcsának neveztek. A mai képcső ősét 1897-ben Karl Ferdinánd Braun (1850-1918) hozta létre, melyet Braun-féle csőnek neveztek. Heinrich Rudolf Hertz (1857-1894) pedig felismerte az elektromágneses hullámok képességeit, s először adott le és fogott fel rádióhullámokat. Nem hitt a gyakorlati alkalmazásában, de mindezek ellenére megteremtette a rádiózás, a televíziózás, a radar és a mikrohullámú sütő alapjait.

1928-ban a Tolnai Világlapja című képes hetilap tudósított a „Távolbalátó rádió” terveiről: „A jövő rádiókészüléke. Újabban mindinkább tökéletesedik a távolbalátó készülék, és így kétségtelen, hogy nemsokára a rádióelőfizetők nemcsak hallani, hanem látni is fogják a távolból leadott műsort, híreket, képeket.”

Az első nyilvános TV adás Berlinben 1935. április 10-én volt. 1936-ban már rendszeresen sugároztak műsorokat, amelyeket akkor még íróasztal nagyságú készülékeken néztek, mindig egyre többen. A világon 1948-ban 4.000.000 előfizető volt. Hazánkban 1956-ban 302, 1958. márciusában 5.558, ez év végére 16.038 készülék működött. Mivel ekkor a csoportos tévézés vált szokássá, így iskolákban, művelődési házakban egyre több gyermek és felnőtt szórakozásává vált a televíziózás. 1967-ben az előfizetők száma 1.100.000-re nőtt. A rendszeres, heti 6 napos adást 1968-tól vezették be. A hetvenes évek közepén Magyarországon már szinte minden családban volt egy készülék, évi két és fél millió előfizetést jelentett ez.

Az ország apraja-nagyja szerezte be a szükséges információt, az újabb ismereteket a tévén keresztül. Az esti tévézés sokak számára vált rendszeres szórakozássá. A leghálásabb közönség kezdetben az idős emberek közül került ki. Számukra a TV a külvilággal való kapcsolatot jelentette, s ez talán ma is így van.

Már az ötvenes évek végétől megjelentek különböző írások, tanulmányok, amelyek a televíziózás hatásait vizsgálták, és ezek annyira aktuálisak ma is, mintha nem telt volna el azóta fél évszázad. Amerikában sokan belebetegedtek egy-egy sorozatba, annyira átélték a „dobozban megjátszott” történeteket. Sokan egyetlen szórakozásnak tekintették a televíziót, mert olcsóbb volt bármilyen utazásnál, hiszen az otthonukba került a világ. Henry Ford (1863-1947) szerint ,,a gépkocsi kivitte otthonukból a családokat, a televízió pedig újra visszavitte oda.” Mások szerint a tévé szétzülleszti a családokat.

Erdélyi Ildikó Televízió a családban (1987) összefoglalásában megállapítja, hogy egyrészt a család zárt rendszerét a műsort sugárzó televízió még zártabbá teszi. Térben és időben szervezi a családokat, közös élményt nyújt és segít meggátolni idegen személyek és események behatolását a családba. Másfelől a televízió kinyitja a családot a külvilág eseményei felé, informál, sőt a családok számára átélhetővé teszi a távoli és kevésbé távoli történéseket, és viselkedési mintákat is közvetít.

Magyarországon egy másik figyelemreméltó tanulmány Dr. Nagy Andor Médiapedagógia a családban című könyve (1993), melyben írja:

,,A TV-zésnek szinte valamennyi káros következménye a műsorok tudatos kiválasztásának hiányával függ össze.”

Dr. Velkey László Gyermekeink gondozása, nevelése című könyvében viszont már figyelmeztetésként írja, hogy ,,Óvjuk gyermekeinket, s az egész családot az időt fecsérlő vagy egészségükre, személyiségük fejlődésére egyenesen káros programok nézésétől.”

Sok kérdés merült fel a tévézés tömeges elterjedésével a családok, s ezen belül a gyermekek életében. A hetvenes években a “táskarádió” váltott ki megrökönyödést, mikor a fiatalok dúdolva, ritmusra járva vitték magukkal az elemmel használható kisebb, nagyobb készülékeket a karjukon. Ezt felváltotta a wokmen, s manapság pedig már hordozható TV-ként használhatjuk az okos telefonokat, s nem lepődünk meg, ha idősebb emberek fejhallgatóval járnak bárhol az utcán. Eltűnt arcunkról a mosoly vagy éppen a csodálkozás, mert sokan hallgatnak vagy néznek valamit, amit a fülükből kilógó apró fejhallgató zsinórja jelez.

Gyermekkoromban felnőttek, gyerekek csodálattal bámultak a tévé készülék műsoraira, s nap mint nap megbeszélték a látottakat. A tévé megjelenése sokak számára az egyetlen szórakozást jelentette és jelenti ma is. Emlékszünk a hatvanas években a Cicavíziós majd a TV Macis mesék a gyerekek számára szinte kihagyhatatlanok voltak, mellyel csökkent a szülők által való mesélés, de közös élményeket hozhatott, mikor másnap a pajtásokkal való találkozáskor megbeszélhették: „Láttad...?” „Milyen jó volt...!” Ugyanígy a felnőtteknél történtek kapcsolatot erősítő beszélgetések, értekezések a tévé műsorainak hatására. A tévézés a hetvenes években szinte beleivódott az élet mindennapjaiba. És azóta is meghatározza életünket, legyen szó tudósításról, sorozatokról, hírekről vagy filmekről.

Végül egy kérdés vár választ a tévével kapcsolatban:

Varázslatos még mindig a képernyő?

Igen, tudatos műsorválasztással varázslatos még mindig a képernyő!

Felhasznált szakirodalom:

Jeles Napok: NOVEMBER 21. – A TELEVÍZIÓ VILÁGNAPJA - Itt olvasható egy-egy Illyés Gyula és Faludy György vers, mindkettő címe Televízió
Erdélyi Ildikó: Televízió a családban (1987)
Dr. Nagy Andor: Médiapedagógia a családban
Dr Velkey László: Gyermekeink gondozása, nevelése
Képes idézetek