2024-11-07 21:19
Jelenleg online: 7 fő
Kedvelj minket a Facebookon!
Léteznek általános erkölcsi, morális értékek, amiket belénk neveltek a szociális együttélés során. Így könnyen jelentjük ki bizonyos cselekedetekről, hogy az jó vagy rossz, hazug vagy becsületes, önző vagy önzetlen, irigy vagy jószívű. Ítélkezünk. Naponta többször is.
De valójában mihez, kihez viszonyítunk, mi alapján ítélkezünk más felett?
Ha megfigyeljük, leginkább saját személyiségünket használjuk viszonyítási alapként, amikor véleményt alkotunk másról, vagy annak egy cselekedetéről. Ha úgy gondolkodik, mint én akkor jó, ha nem, akkor rossz. Aki hasonlóképp foglal állást, azt könnyen elfogadjuk, támogatjuk, minden nehézség nélkül. Érdekes az, ahogyan például, egy szerelmi kapcsolat elején feltűnnek a hasonlóságok. Szinte lubickolunk az érzésben, hogy mennyi mindenben egyformán gondolkodunk. Ő is szeret kirándulni, mint én, vagy ő is megfontolja azt, hogy mire költi a pénzét, vagy a számára is olyan fontos a munkája, mint nekem. (Kép forrása)
Az évek múlása során aztán előfordul, hogy úgy érezzük, mégsem hasonlít ránk annyira a partnerünk. Hisz, nem is elég megfontolt az anyagiakban, mert rengeteg programra fizet be, és nem marad kellő tartalék, vagy már-már munkamániásnak bélyegezzük, ha késő éjjelig dolgozik. Pedig a partnerünk ugyanaz az ember, csak kiderült, hogy mást jelent a számunkra a kellő tartalék, a munkaszeretet, az előre tervezés vagy a programok gyakorisága. (Lenti kép forrása)
Ha a fenti jelenséget nézzük, akkor egy összetett folyamatról beszélünk. Több minden közrejátszik ebben a folyamatban, de én most csak a személyes értékekről szeretnék beszélni, hiszen ezekhez az értékekhez viszonyítunk, vagy ezek alapján ítélkezünk.
Mindannyian hozunk személyes értékeket és viselkedési mintákat a gyerekkorunkból, amelyeket szüleinktől láttunk és tanultunk. Gyakorta jelenítjük meg, nyúlunk ezekhez a mintákhoz éltünk folyamán, de az is előfordulhat, hogy pont a szülők cselekedete válik elrettentő példává (például egy alkoholista szülő esetében).
Felnőttként már számtalan tapasztaláson megyünk keresztül, körvonalazódnak elveink, tanulmányaink során, a munkahelyünkön, a baráti és a szerelmi kapcsolatainkban. Folyamatosan tanulunk, alakítjuk énünket, és lesznek értékek, elvek, amelyek a gondolkodásunk részévé válnak. Beépülnek új értékek, amelyek akarva-akaratlanul is irányítják a véleményünket.
Ezek a láthatatlan irányítók, mély meggyőződések döntenek, hoznak ítéleteket és szolgálnak viszonyítási pontként.
A következő cikkemben kitérek arra, hogy ezek a láthatatlan értékek hogyan jelennek meg a mindennapjainkban, a döntéseinkben és a konfliktusainkban.
A cikk folytatása itt olvasható: A LÁTHATATLAN IRÁNYÍTÓK II. RÉSZ
Schöffer Nóra - Business & Life Coach, Mediátor