2024-10-08 18:18
Jelenleg online: 8 fő
Kedvelj minket a Facebookon!
Németország a gótikus zenei stílus hazája, ez egy vitathatatlan tény. A nyolcvanas évek második felében az elektronikus és industrial hatások itt keveredtek a postpunk és a dark elemeivel, így egy olyan különleges megszólalásmód jött létre, amelyet mai napig is nehéz zenei skatulyákba belehelyezni. A kilencvenes évek első felében három fiatal zenész középkori verseket és dalokat értelmezett újra egy elektronikában gazdag közegben, és így született meg az a különleges hang, amelyet ma Qntalnak hívnak. A formációt alkotó hármas - az énekesnő Sigrid ’Syrah’ Hausen, a sokoldalú hangszerjátékos Michael Popp és a billentyűs-gitáros Ernst Horn - első lemezével már felhívta magára a figyelmet az underground körökben. A Qntal I után három évvel később jelent meg a következő korong, (Qntal II), amely még több rajongót szerzett a csapatnak.
A nyolc éves szünet alatt Horn helyett Phillip Groth került be a zenekarba, aki zenészként és producerként új tartalmakkal töltötte meg a dalokat. Ennek remek példája a 2003-as Qntal III, amelyre már a populárisabb zenékhez szokott közönség is felfigyelt. A gazdagon hangszerelt, és kelta népzenei elemekkel gazdagított hanganyag Trisztán és Izolda történetét mutatja be olyan ónémet, francia, spanyol és angol nyelvű több száz éves dalokon keresztül, amelyekből, mint apró mozaikokból kirajzolódik az ír mitológia legszebb szerelmi története. Az itt hallható Entre Moi Mon Amin már több válogatáslemezre is felkerült, és a dalból készült remixváltozathoz egy festői hangvételű videóklip is készült.
A 2005-ben megjelent Ozymandinas barokkos monumentalitása egy teljesen új arcát mutatta meg a zenekarnak. A rock, az elektronika, valamint a komolyzenei elemek használata egy komorabb hangvételű crossoveres közegben nyernek teret. Az itt hallható dalok is jóval kidolgozottabbak; a Flamma elektronikus lüktetése, az Indiscrete torokénekes harmóniái, valamint a Cupido már-már metálba hajló hangvétele mind új vonulatot képeznek a zenekar életművében.
Az ötödik album, a 2006-os Silver Swan, talán a zenekar legismertebb és legerősebb albuma. A tündérhitet központba állító korong jóval akusztikusabb és éteribb, mint a korábbiak. A borítótervet a legendás fantasy-illusztrátor, Brian Froud grafikái és képei díszítik, amelyek még különlegesebbé teszik az hanganyag tematikáját. Álomszerű képek, vágyódás, misztika – ezek a témák jellemzik az itt hallható tizenegy dalt. Ezek mindegyike – legjobban talán a Von Der Elben – egy kiforrott csapatot mutat meg, akik úgy próbálnak megragadni egy törékeny, illanó világot, hogy az időtlenül, ugyanakkor kellő mélységgel szólaljon meg.
A 2008-ban megjelent Translucida már ismételten a korai lemezek elektronikus hangvételével dolgozik, ugyanakkor tematikájában követi az előző hanganyagot. Ez volt az utolsó nagylemez, amely Fil Groth közreműködésével készült. Újdonságként hat, hogy a népzenei és középkori elemek helyett az ambient stílusra jellemző megoldásokat hallhatunk. A sodró hangvételű Departir, valamint a kislemezen kiadott Sumer jelzik azt a legjobban, hogy a zenekar számára nincsenek korlátok.
A legutóbbi, 2014-es zenealbum, a Qntal VII egyszerre mutatott visszatérést a korai évek elektronikus világához, valamint a negyedik album hedonista hangvételéhez. Ugyanakkor egy újszerű hangszerhasználat jellemzi a hanganyagot, amely jóval közelebb viszi a kortárs zenei hatásokhoz. Az új tag, a hegedűs-vokalista Mariko harmóniáival és hangszerjátékával teljesen új színeket ad a daloknak. A korábbi albumokra jellemző középkori adaptációk itt is jelen vannak, azonban a lemez újdonsága, hogy a későbbi századokból is merít; hallhatunk itt Byron-átdolgozást, William Blake-átértelmezést, de a legnagyobb újdonság a kortárs fantasy-szerző, Markus Heitz versének megzenésítése.
A Qntal titkának egyik fontos eleme Syrah különleges, telt mezzoszopránja, amely ha kell, operás hangvételben szólal meg, ugyanakkor az énekesnő képes arra, hogy nagyon lágyan, már-már földöntúlian harmóniákkal tölti meg a dalokat. Ám nem szabad elmennünk a formáció másik, fontos alakja mellett sem. Michael Pop, amellett, hogy sokoldalú hangszerjátékos, kiváló ismerője a középkori, reneszánsz és a barokk zenei világnak. A klasszikus és a régi zenei hatások egy olyan különleges köntösben születtek újjá, amely időtlenné és egyedivé teszi az egész produkciót. Az avantgárd szellemiségű formáció nemcsak a gótikus fesztiválok (Wave-Gotik-Treffen, Castlefest) állandó fellépői, hanem jelentős alakjai a német templomkoncertek sorozatának is. Annak ellenére, hogy a magyarországi látogatás még várat magára, a zenekar egyre nagyobb népszerűségre tesz szert az itteni underground körökben is.
Képek forrása: Viona ielegems/www.Viona-Art.com, Drakkar Entertainment