Krúdy Gyula-díjas író, költő

A júdeai csendes éjben egy magányos csillag köszönt a tovasiető napkeletiekre. A büszke esthajnal szemében tétova volt a mosoly, az oly’ sokat látott Holdnak is Betlehem felé mutatott a fénye.

Két fehér, meg egy szerecsen után porzott az út, s az elágazásnál, még nem állt a kereszt. Mirha és tömjénillatú ruhájukba burkolózva útjuk - titok –,  a mosom kezeimet későbbi átka, már akkor, minden názáreti bokrot és fát körbevett.

Bár csoda készült születni a csendes éjben, sakál vonyított a kisváros szélén, keselyű körözött az istálló felett.

A három, meglett férfi utat törve az ádámi múlt romjai között, mit sem törődött az eljövendő feszítsd meg hiénákkal. Titkuk célja utat mutatott a besározódott hitnek és tudatnak.

Kétezer éve csak a pásztorok és a napkeleti bölcsek várták a bizonyságot. No meg a sok évet látott cédrusok.

Az istállóban egy asszony suttogott, gőgicsélt kisdedének, mennyei zene volt az, az ács, József, büszke apai fülének. Csak a jászol a tudója, no meg a hármak, a pásztorok mellett, hogy született a királyok királya, a halált, az eredendő bűnt megváltó, Messiás, a későbbi út-menti kereszt!

Úgy kétezer éve az esthajnal fénye mutatta az Utat.

Itt, e megvallatott és megsanyargatott világban, majdnem minden hiába hangulatban, a hangtalan esti csendet megtöri a templomi harang giling galangja...

A megszentelt falak között találkozik az értelem az érzelemmel, a szószéki Ige és a Tiszta Szó:

Az Ige hirdeti a kőtáblai mit és a hogyant, a Tiszta Szó vigasztalja, ki vigaszra vágyik; egy másik, egy igazabb, boldogabb mai boldogtalant.

S hogy az ige és a szó ne vesszen hiába, az igaz szeretet, a szív, a hiány, a várakozás kiáltsa világgá az újezredi advent üzenetét:

Békét, boldogságot, igazságot, megváltást, megnyugvást, szeretetet, bocsánatot és megbocsátást üzen az esti csendben, fel – fel törő harangzúgásban a biblia és a toll…

Advent éjszakáján

Advent éjszakáján

Új csodára vágyom,

Esthajnal fényében

Megváltómat várom.

Betlehem harangja

Rákondít a tájra,

Angyalok kacagnak

A három királyra.

Csillagok csillaga

Fénylő édes álom,

Elhagyott istállóban

Betlehemi jászol.

Kisdedi békében

Királyok királya,

Mária mosolya

Vigyáz kisfiára.

Királyok királya

Gyémántból homloka:

Megváltó született

Karácsony éjszaka.

Magyarország ezer éve

Regés ingoványi fölött

mezítláb jár a magyar:

cipője kakukkfű, hársfű és fagyal.

Hársfű és fagyal s ezer év keserve.

s kenyere kovásza lelkének fohásza:

rebegő imája Kisjézust így várja.

Kárpát medencében

ugaron és bércen

Megváltóra várva világít hét fáklya.

Hét vezérünk álma kisdedünk imája.

Ingoványai fölött

mezítláb jár a magyar:

himnusza édes ádventi ének.

Kisdedi békében királyok királya:

Csillagvirág kékje az Esthajnal fénye:

Ősi pásztor büszkesége

Magyarország ezer éve.

Ádvent éji fénye magyarok békéje!

Magyarok békéje ádvent éji fénye?

Isten álld meg a magyart! - Ámen