Kedvelj minket a Facebookon!

JÁTSZIK AZ ÖRDÖG

Írta: Bern Andrea 2016. 09. 15.

Templomba indultam ma reggel. Elkéstem. "Jól van" - mondtam a busznak, a dupla tetejűnek. "Akkor vigyél akárhova, ahol véget ér az autóút, zöldek a lankák és alattuk acélszürke a tenger."

Az Istennel jobban is halljuk egymást általában túra utakon, mint orgonaszó alatt. Az Ördög Árka Porstdale felett kezdődik. Azt mondják a jámbor Essex-iek, egykor az Ördög feldühödve az itteniek jókedvén, ásót fogott és mély árkot ásott a Downs sziklavonulatába, hogy beömöljön a tenger, és mindent maga alá temessen.

De a tenger sosem jött. Jött viszont II. Károly, 1651-ben, ugyanebben a völgyben. Menekült Worcesterből Cromwell elől, a végső, a vesztes csata után a tenger felé, hogy Brightonban hajóra szálljon, és elhagyja Angliát. Menekült és átkokat szórt közben. Istenre, világra, Cromwellre, Worcesterre.

"Uram" - Kezdtem rá. "Én aztán nem akarok trónon ülni Windsorban, látod. Nemesek fejét se akarom a porban látni. Egyszerűbb eset vagyok, mint Károly, nem?

Nem akarok én semmi különöset, csak néhány apró dolgot. Igazán figyelhetnél most egy kicsit. Többet is hallottál te már ezen az úton." A nap sütött, a zöld dombtetőn a karámban lovak bolondoztak, nekifutva a kerítésnek, aztán éles ugrással elkanyarodva előtte. És a pacsirtahangzavarban egy hatalmas, bordó papírsárkány küszködött a széllel. “Nézd, nézd”- kiabálta egy szőke kislány az apjának, szendvicset majszolva. “Nézd, nézd, játszik az Ördög.” Kinek lett volna kedve tovább perelni az éggel, egy olyan napon, amikor az Ördög is játszik, abban a völgyben, amit dühében ásott.

(Kép forrása)