Legfontosabb kincsünk védelmében: március 22-e, a víz világnapja

1992-ben a Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték a víz tisztaságáért való nemzetközi felhívást. Az ENSZ által meghirdetett víz világnapja minden év március 22-e lett, melynek célja figyelmünk felhívása Földünk vízkészletének védelmére, a tiszta víz megőrzésére.

„A folyó oly símán, oly szelíden  

Ballagott le parttalan medrében,

Nem akarta, hogy a nap sugára

Megbotoljék habjai fodrába’.”

Petőfi Sándor: A Tisza

A fotó Tiszaalpár és Csongrád között készült a folyó Tiszáról

Ha megnézünk egy Földgömböt, akkor szembetűnően sok a kék szín, mely a vízkészletünk nagyságára utal, s a kontinenseken is a folyók csíkjai és a tavak kerek vagy furcsa alakjai rajzolódnak ki. Mégis számtalanszor azt halljuk a hírekben, hogy baj van a vízzel – és való igaz, az édesvíz készlet csökken. Egy apró, de szembetűnő dolog: gyakran előfordul, hogy ha valakihez külföldi barátja érkezik, az csak a palackos vizet issza meg, nem hiszi el, hogy mi a csapból kijövő vízzel főzünk és meg is isszuk. Ehhez még hozzátenném azt, hogy számtalan felvilágosítás van ivóvíz ügyben, ha mi külföldre megyünk.

Sajnos mind ezek ellenére hazánkban is az ország több településén szinte ihatatlan a víz, a védőnők sok helyen csecsemőknek, gyerekeknek csak a palackos vizet javasolják. Ha egy-egy természetes vizet felhozó kútnál vagy forrásnál várakozunk, hogy megtölthessük palackjainkat, akkor a hozzánk hasonlóan forrásvízre vágyók alaposan beszámolnak nekünk településük ivóvizének a minőségéről. Sokszor hozok én is a képen látható tiszaugi artézi kút vizéből. Ilyenkor fél hektónál nem adom lejjebb. Egy ilyen kútnál való sorban állás közben mesélte egy házaspár, hogy egyik családtagjuknak megmagyarázhatatlan betegsége múlt el (a vizsgálatok sem tudták kideríteni, hogy mi baja van) azzal, hogy tiszta forrásból származó vizet kezdett el inni. A tiszta víz ivás fontosságáról már jelent meg cikk a TUMAG oldalán. Talán a legtöbb jelzést ezután kaptam, volt köztük indulatos és helyeslő megjegyzés is. Tehát többségünk nem tudja pontosan, mit tegyen, felháborodik, kiakad, de tehetetlen, pedig legfontosabb kincsünk a víz, amely életünk nélkülözhetetlen alapja. A cikket “Tankoljunk vizet” ITT olvashatod.

Mit tehetünk mi magunk?

Először is saját háztartásunkban nézzünk körbe, hogyan bánunk a vízzel, hogyan hasznosítjuk az élet alapjait. Vegyük sorba, milyen tisztítószereket használunk, mennyi vizet fogyasztunk, s aztán “kinyílik a szemünk”, s tudjuk majd, hogyan tovább. Ha ez megvan, akkor szomszédainknak, barátainknak, rokonainknak is hívjuk fel a figyelmét, és csak a jó megoldás felé közelítsünk. Senkit ne marasztaljunk el, mert akkor nem fog meghallgatni, nem fog követni, hiszen a megrögzött beidegződések csak lassan tűnnek el. Beszéljünk egymással a megoldások felé haladva. Ha odafigyelünk, hogy mi folyik a folyókba, mi szívódik fel a talajba, és másokat is megkérünk erre, akkor az új szokások kialakulásával már megtettük az első lépéseket a víz tisztasága védelmében.

Országunk területén a termálvizet már több mint kétezer éve ismerték a kelták, és a rómaiak is hasznosították. Valamint a 16-17. században épült római fürdők még ma is működnek. Hazánk szakemberei kimagasló eredményeket érnek el, hiszen az elmúlt nyolcszáz év alatt a királyi törvények (12. századtól) és állami intézkedések révén hagyományokkal rendelkezünk hazánk vízkészleteinek okos felhasználásárra: 1810-ben alakult a Sárvíz-szabályozó Társulat, mint első vízzel foglalkozó testület, és 1846-ban alapították a Tisza völgye Víztársulatot. Tehát vannak képzett szakembereink, akik megtervezhetik a jobbnál jobb projekteket. A szakemberek munkáját mi, állampolgárok segíthetjük a fentebb említett megoldásokkal. Magyarország hidrogeológiai körülményei kiemelkedőek. Jó minőségű ivóvizünk van, és termálvízkészletünk is kiterjedt, becsüljük meg ezeket a kincseket.

Tiszai árvíz

Fotó: Tiszaugi hídnál készült

Felhasznált források:
Budapest Water Summit
www.origo.hu 2012.08.10. Négy tévhit a magyar vízről
SuliHáló.hu