Igazi hazafi érzelmeket kapott édesanyjától, Zichy Antóniától, és édesapjától, Batthyány Lajostól, ami a cselekedeteiben és a viselkedésében teljesen megnyilvánult. Főnemesi rangjához hűen gondját viselte a körülötte élőknek, a kultúrának és a hagyományoknak. Kórházat, árvaházat, iskolákat, alapított. Kastélya mellett építtette fel az árvaházat 1906-ban, és a mai Szerb Antal Gimnázium épületét 1907-ben. Volt itt elemi iskola, polgári iskola és Tanítóképző is 1959-ig, majd leánykollégiummal együtt gimnázium. Ma már hatosztályos középiskola működik a 120 éves falak között.

A képeken a Szerb Antal Gimnázium és parkja látható

Találkoztam olyanokkal, akik a kastélyában szolgáltak, csak jót és nemeset tudtak mondani a grófnőről. Mindenki egyértelműen állította azt, hogy nehéz sorsa volt, sokat szenvedett, de mindezek ellenére vidámságot és jóságot vitt az életükbe. Volt benne valami nagyon erős akarás és ellenállás. Akarás, hogy segítsen a népnek, s ez az elszántság hatotta át a levegőt - a tenni akarás. Nem válogatott: egyszerű, szegény vagy gazdagabb, mindenkiben egyenlően az embert látta. Az ellenállás a Habsburg uralom végett átélt személyes és nemzeti veszteségek iránt való gyűlölet.

Emberöltőkön át a dédijeim és a felmenőim háza közvetlen a kastély mellett volt, vastag téglafal választotta el, amelynek a gyerekek minden korban felmásztak a tetejére. A Capera pataknál saját szabad fürdője volt (a Capera nevet ő adta neki). Vannak, akik azt állítják, hogy azért élt sokáig, mert reggelente a hideg patakban fürdött. Gyalog járt az emberek között, kedves szóval illette őket, részt vett hagyományos népi és családi ünnepségeken, adományozott és ajándékozott. Nehéz élete volt, sokat szenvedett, két házassága rosszul sikerült, elvesztette a lányát, aki még csak három éves volt akkor (nemrég felújították a kriptát, ahova temették, és halálakor áthelyezték az édesanyja mellé - képen). Még életében a fia is meghalt, aki két gyermeket hagyott árván. Nagyon szerette az embereket, mindenkinek jót akart. Saját gyermekeinek nem tudott annyi örömet és boldogságot adni, de a környezetében élőknek sok segítséget nyújtott.

A cinkotaiak beszéltek a kastély bámulatos konyhakertjéről, üvegházáról, virágairól és a parkjáról. A háború után széthordták a18 szobás épület minden darabját, akik köpönyeget forgatva lelkesen hurcolták a vastag falak tégláit, megmaradt bútorait, eszközeit. Így fogalmaztak a régiek: “kastélyból kastélyt építettek”.

Cinkotán legendákat mondtak róla. A grófnő magyar zenét hallgatott, magyar nótákat, népdalokat énekelt a falusiakkal, magyar táncot járt. A csárdás volt a mindene még idős korában is. Ismertek voltak Pista bácsinak, a kocsisának a történetei is, aki fehér kesztyűben hajtotta a lovakat. Még a “hatlovasával” is megelőzte, és lépésben haladva hátráltatta Ferenc József négylovas hintóját is, mikor Gödöllőre ment. A grófnő közvetlen személyzete és az őt szolgálók néhány hold földet is kaptak tőle örökül. Jó szívvel bánt velük, és halála után emlékeztek a jóságára és a kedvességére.

Életéhez méltón kapta az általános iskola és a kastélya előtti utca a Batthyány Ilona nevet.

Ignaz Franz Schrecker fotóművész fényképe Batthyány Ilonáról (1864)