„Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat!” Abraham Lincoln szavai mind a mai napig elgondolkodtatóak, és egyben óvatosságra intenek.

Ha elrugaszkodunk az 1800-as évektől, és a mai vezetők tekintetében vizsgáljuk ezt a kérdést, igen változatos vezetési stílusokat (viselkedési mintákat) tapasztalhatunk. Vezetővé többféle helyzetből válhat az ember. Van, hogy a beosztottak lépnek szintről szintre egyre feljebb, és van, aki már vezetőként érkezik a céghez. A hatalom hatására megváltozik az ember jelleme?

A jó és a rossz vezető abban is megmutatkozik, hogy magabiztosságuk milyen képességekkel párosul. Senkinek nem jó, főleg nem egy vállalatnak, ha a vezető hiányosságait, esetleges szakmai tudatlanságát magabiztossággal helyettesíti, és mindezzel együtt él a hatalmával, és uralkodni kezd a beosztottak felett.

Tegyük fel, hogy két hete próbálunk a felettesünkkel megbeszélni egy számunkra és a vállalat számára is fontos kérdést. A vezető a megbeszéltek ellenére semmilyen formában nem reagál a megkereséseinkre, majd mikor egy megbeszélt időpontban bejutunk hozzá, az asztalra feltett lábakkal, telefonja nyomkodása közben kiabálja ki nekünk: „Egy perc múlva lesz egy percem Rád!”

A lojális viszony létrejöttéhez és a beosztottak önálló munkavégzéséhez a bizalom és a tisztelet mindkét irányban nélkülözhetetlen.

A munkatársaknak érezniük kell, hogy ők nem csak „utasítás-végrehajtójaként” vannak jelen, hanem önálló, kreatív, alkotó egyéniségként, akik hozzájárulnak a cég, ezáltal a vezető sikerességéhez. A vezetőnek egészben kell látni a vállalatát, ezenbelül is a beosztottak szerepét, megtalálva a legjobb feladatot, és helyet a számukra.

Demokratikus vagy autokratikus vezetési stílus? Sokan élnek még ezekkel a szélsőséges módszerekkel. Ezek van, hogy a cég szempontjából szükségesek is, hisz például egy népszerűtlen utasítás vagy intézkedés bevezetésénél határozottnak kell lennie a vezetőnek, míg vannak olyan döntési helyzetek, amelyek előkészítési folyamataiba a beosztottak is bevonásra kerülnek, esetenként a beosztott területén belül inspirálják a munkavállalót az önálló döntések meghozatalára.

A történelem és a fejlődési szemlélettel rendelkező vezetők megmutatták, hogy ezeknél sokkal hatékonyabb vezetői magatartás az, amikor a kettő ötvözésével, a vállalati kultúrához, az adott szituációkhoz és a beosztottak képességeihez igazítjuk a vezetési stílusunkat.

Ez, lássuk be, nem könnyű feladat, de ha sikeres vezetővé akarunk válni, ezt meg kell tanulni, és ahogy néhány ügyfelem fogalmazott: „Nem főnök, hanem vezető szeretnék lenni!”

Ön szerint van különbség?

Képek forrása: Visualhunt 1. ; 2.