Kedvelj minket a Facebookon!

CSAJOS ESTE

 

Egy fárasztó nap végén boldogan esünk be a körömstúdióba, ahol tudjuk, hogy leülhetünk, elgondolkozhatunk, miközben szépülünk. Ha nincs kedvünk, nem beszélünk, csak nézzük boldogan, ahogyan a kezeink új színt és fényt kapnak. Bágyadtan, elpilledten és boldogan, de szótlanul ültem a lánnyal szemben, amikor elkezdett mesélni. Érdeklődve hallgattam.

- Úgy fáj a fejem. Ezek a gyerekek itt körülöttünk annyit sírnak, visítanak, megfájdult a fejem.

   Körülnéztem. Valóban sok gyerek szaladgált fel, s alá, amihez én már hozzá voltam szokva.

- Igen, valóban fárasztó hallgatni, nagyon hangosak tudnak lenni.

- Úh, a párommal kapok kettőt is. Neki kettő van, jaj, el nem tudom képzelni, hogyan lesz.

    Most aztán figyelmesen ránéztem a lányra. Húsz év körüli, gyönyörű lány ült velem szemben, előtte áll még az élet.

- Hát, nem tudom mi lesz. Nagyon szeretem a párom. Szeretjük egymást. Többször is szakítottunk, de bebizonyosodott, hogy nem bírjuk egymás nélkül. Azóta egy buli sem érdekel, csak ő. Tegnap is felhívott és legalább negyvenszer vallott szerelmet, pedig a barátaival sörözött. Nagyon cuki volt. Én még ilyen figyelmes férfit soha nem láttam, mint ő. Az ágyban is, mindenhol, nagyon nagyon figyelmes.

- Hű, ez igen - mondtam meglepetésemben, egyre növekvő érdeklődéssel. Akkor most nagyon boldogok vagytok. Csodálatos és nagyon jó látni, amikor két ember egymásra talál.

- Idősebb nálam. A korombeli fiúk nem tetszenek. Képzeld, voltam egy bulin, ahol korombeli srácok is voltak. Odajön hozzám egy és kaján vigyorral megkérdezi, hogy milyen italt fizetek neki? Nem is ismerem és egyáltalán. Mit képzel? Hol élnek ezek? Azt gondoltam, ott helyben leütöm valamivel, annyira dühös lettem. A buli sem érdekel már. Életem első bulijába mentem a barátnőmmel, megérkeztünk fél 11- kor, és este 11-től hajnali háromig teljesen kimaradt minden.

- Ezt hogy érted? Csak nem tettek valamit az italodba? - kérdeztem megrökönyödve.

- Teljesen kiesett minden. Teljes filmszakadás, de még a barátnőmnek is. Az italt előttünk bontották ki. Egyszer kimentünk cigizni. Valóban, akkor egyszer bent hagytuk az italt. Akkor történhetett. Hajnalban anyukámat hívtam, amikor magamhoz tértem. Tele voltam kék-zöld foltokkal és hallucináltam. Az első utunk a nőgyógyászhoz vezetett, gondolhatod. Szerencsére nem történt semmi, de ez egy életre elvette a kedvem a bulizástól. Amúgy sem hiányzik, és most már végképp nem is érdekel, csak a párom. Ő nagyon figyelmes. Apróságokban, semmi nagy dologra ne gondolj. Minden apróságra odafigyel, és ezek az igazán nagy dolgok.

- Hát valóban - nyugtáztam hümmögve. Ezek az igazán nagy dolgok. Nagyon örülök, amikor ilyen dolgokról hallok.

Ismét körülnéztem. Férfiak, apukák, szinglik, elgondolkodva, telefonálva jöttek-mentek fel és alá. Némelyik annyira elgondolkozott, hogy látszott szinte a feje körül a teljes bezártság. Én törtem meg a csendet.

- Nagyon megnézném, mi van a fejükben...Mit nem adnék azért, hogy megtudjam, hogy úgy őszintén mire gondolnak.

- Ja, arra a filmre gondolsz? Tudod, amikor a nők fejébe akartak belenézni a férfiak?

- Igen, csak fordítva. Annyira jó lenne tudni, mit gondolnak igazán és egyáltalán...

- Hát, az biztos. Én is mindent megadnék ezért a kincsért.

Összenevettünk. Eközben kolléganője befejezvén a műszakot, buborékokat kezdett fújni a lányra boldogan. Néhány rám is szállt. Nevettünk

-  Örülök, hogy te vagy ma az utolsó vendégem.

-  Miért? - kérdeztem meglepve.

- Mert az összes többi csak húzta a száját, nem tetszett neki semmi, te igazi felüdülés voltál a mai nap végén.

Elbúcsúztam, megköszöntem a szép körmöket, a történetet és nagyon sok boldogságot kívántam. Szurkolok, hogy sikerüljön neki. Minden.