Kedvelj minket a Facebookon!

BARANGOLÁSOK SUZANNE VEGA TÁRSASÁGÁBAN

 

Nemrégiben jelent meg az Universal Music kiadásában az énekesnő első öt sorlemeze a 5 Classic Albums sorozat keretében, amely Suzanne Vega nyolcvanas-kilencvenes évek sikerkorszakára helyezi a hangsúlyt. A kiadvány kiváló keresztmetszete a dalszerző hölgy munkásságának, azonban nem fedi le teljesen azt az életművet, amely ezen az időszakon túlnyúlva új utakra kalauzolja a zenehallgatókat. Sokan ezt az öt albumot ismerik a művésztől, azonban Vega művészi pályafutásának ezek csak a korai mérföldkövei, hiszen az elmúlt harminchárom év bőségesen tartalmaz meglepetéseket.

Az énekesnő hazánkban is szép sikereket aratott lemezeivel, valamint Magyarországon tartott koncertjei eseményszámba mennek, mivel mindig tud valami újat mondani. A Marlene on the Wall, a Luka, a Left of Center, a Tom’s Diner és a Caramel mai napig örökzöldnek számítanak annak ellenére, hogy Suzanne Vega mindenképpen albumokban és koncepciókban gondolkodik, és nem egy-egy kimásolt kislemezzel igyekszik a toplisták élére feltornázni magát. Annak ellenére, hogy az általa képviselt műfaj már kiszorult a poplistákról, mai napig is aktív, és jobbnál jobb lemezekkel örvendezteti meg közönségét időről-időre.

Kép forrása: alterna2 via Visualhunt /  CC BY

A nyolcvanas években az akusztikus gitárzene, amit hívhatunk nagyvárosi folknak szinte teljesen eltűnt a köztudatból. Az az irányvonal, amit Joni Mitchell és Melanie képviselt egy évtizeddel korábban, visszaszorult az egyetemista klubok és a kis kávézók világába, és jónéhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a műfaj kedvelői új kedvenceket találjanak. A Joni Mitchell akusztikus korszaka utáni nemzedék egyik legfontosabb képviselője az amerikai születésű Suzanne Vega, aki egyszerűségével, mély költői vénájával, valamint kiváló történetmesélő-képességévél hódította meg az akusztikus zene kedvelőit.

Suzanne Vega sohasem arról volt híres, hogy divatos jelmezekbe öltözködve provokálja a közönséget, sem arról, hogy négyoktávos hangterjedelemmel hivalkodjon a popszínpadokon és bulvármagazinokban aktuális botrányokkal. Suzanne Vega a gondolkodó ember, aki a maga szolid-szerény módján nyitja ki a kaput mindenki előtt, aki a gondolati világ örömeit keresi. A lírai én, amelynek segítségével beléphetünk ezekbe a magas művészi szinten létrehozott életképekbe és hangulatokba, jóval túlmutat a hagyományos popzenei kereten és – Joni Mitchellhez és Leonard Cohenhez hasonlóan – inkább a kortárs költészet világához áll közel. Az énekesnő egyszerű, rendkívüli módon tiszta mezzoszoprán hangja pedig remek közvetítő közege ezeknek a soroknak és gondolatoknak, és a Vegára jellemző letisztult, ugyanakkor virtuóz gitárjáték pedig napjaink egyik legjobb modern bárdjává emeli a művészt, akinek inkább a kisebb, intimebb hangvételű koncerttermek és színházak valók, mint a hatalmas, lélektelen sportcsarnokok.

Kép forrása: discogs.com, a kiadó engedélyével

Az énekesnő első, főleg akusztikus szerzeményeket tartalmazó nagylemeze 1985-ben jelent meg, és az eltelt több, mint harminc évben ugyanezt a világot képviselte, még akkor is, ha egy-egy albumát a komfortzónából való kilépés jellemezte; a legutóbbi korong pedig tavaly került a boltok polcaira. A mai napig is aktívan turnézó énekesnő életműve rendkívül gazdag és változatos, épp ezért érdemes a sikerdalok mellett olyanokkal is megismerkedni, amelyek túlmutatnak az egyszerű popzenei kereteken, és ha nem is lettek hatalmas sikerek, mindenképpen szerves részei a művész munkásságának

1985 – THE QUEEN AND THE SOLDIER

Az első korong még szinte teljes egészében a natúr hangzást tűzte ki célul, amelynek középpontjában az énekesnő és gitárja áll. A zene anyagon a Marlene on the Wall és a Small Blue Thing mellett mindenképpen érdemes megemlíteni a középkorias hangvételű balladát, amely mai napig is a koncertek egyik fénypontja. A sorokból kibontakozó történetben benne van minden, amely a lovagkort jellemezte; hűség, szerelem, gyilkosság és hatalom. Vega nagyon autentikus módon építette fel a koncepciót, annyira, hogy a szerzemény megállná a helyét akármelyik bárd dalkincsei között.

1987 – GYPSY

A második nagylemez, amely jóval választékosabb zenei megoldásokkal, de ott folytatja a vonalat, ahol az előző abbamaradt. A Solitude Standing már jóval urbánusabb témákat céloz meg, és az irodalmi és kultúrtörténeti hatások is erőteljesebbek. A szembenállást kiválóan bemutató címadó szerzemény, a gyermekek érdekeit előtérbe helyező Luka és a legendás Tom’s Diner mellett a Gypsy álmodozó hangvétele, rusztikussága az, amely kiemelkedik a jobbnál jobb dalok közül. Egy kamaszkori románc bontakozik ki a sorokból, amely húsz évvel később valósággá válik. (Ugyanis az énekesnő hozzámegy a dalt ihlető férfihez).

1990 – MEN IN A WAR

A trilógiát lezáró Days of Open Hand egy jóval csiszoltabb, kortársabb zenei anyag, amelyen Vega már próbál kilépni saját keretei közül, azonban a túlzásba vitt elektronikus megoldások miatt mesterkéltnek érezhetjük az itt hallható dalok nagy részét. Szerencsére az előző korongok minimalista hangvétele itt is tetten érhető; a Men in a War erre egy nagyon jó példa, amelyben a háborúban harcoló férfiak életébe kaphatunk kitekintést – némi balladai homállyal fűszerezve, ugyanakkor a sorokból kibontakozó realizmus a korszakokon átívelő tényekre és megfigyelésekre épít, ahelyett, hogy ítéletet mondana vagy iróniát fogalmazna meg.

1992 – IN LIVERPOOL

A negyedik album egy új korszakot nyitott Suzanne Vega számára, mivel a produceri székbe Mitchell Froom érkezett, aki egy teljesen más oldalról közelítette meg az énekesnő dalait. A hatalmas zenei eszköztár, az új látásmód, valamint az elektronikával kombinált folkos hangzás egy szokatlan utat nyitott meg az énekesnő számára. A kísérleti megoldások ellenére egy ízig-vérig Suzanne Vega lemezt kapunk, amelyen a legszebb a dal az In Liverpool. A költői magasságokat elérő impresszionista darabból egy vasárnap délutáni idill bontakozik ki, amelyben felsejlik egy plátói szerelem emléke.

1996 – BIRTH-DAY (LOVE MADE REAL)

A három évvel később piacra kerülő Nine Objects of Desire ugyancsak egy kísérleti anyag, azonban jóval kidolgozottabb és egységesebb hangzásvilágot hoz magával. A dalszövegeket tekintve tekintve viszont a középpontban lányának Ruby-nak a születése áll, valamint az az érzésvilág, amely az anyává válással jár. A lemezt nyitó Birth-day egy szokatlan kikacsintás az alternatív hangzás világába, azonban mindez egy nagyon hangulatos, csiszolt módon történik meg, még akkor is, ha a korábbi gitáros-énekes perszóna egy kicsit a háttérbe szorul. 

2001 – SOAP AND WATER

A kilencvenes évek végén a házasság véget érésével Vega az összes fájdalmát és csalódottságát egy új lemezanyagba öntötte (Songs in Red and Grey), amely méltán tekinthető az egyik legjobbnak. Az újraértékelt női szerepek és a magány remek inspirációs forrásnak bizonyultak, hiszen az dalszerző-hölgyet egyrészben visszavitték a gyökereihez, másrészben viszont nyitott könyvként engedték be a hallgatóságot a dalok magjába. A Soap and Water talán a legjobban írja le egy válás miatt szétesett család életérzését, amelyben mindenki, de legfőképpen a gyerekek sérülnek. A szimbólumokban gazdag, lágy lüktetésű dal kiválóan vegyíti a finom elektronikus megoldásokat a korai idők lecsupaszított Suzanne Vegájával.

2007 – LUDLOV STREET

A Beauty and Crime egy ízig-vérig tematikus album, amelynek középpontjában New York áll. Suzanne Vega ezen a lemezen a város titkaiba vezet be minket idősíkok között ugrálva; újra megtalált boldogságától kezdve a 9/11 hangvételén át egészen Edith Whartonig tart a szimbolikus utazás. A Ludlow Street-ben egykori fivérének, Tim Vegának állít emléket, aki grafikusként és graffitisként a városi szubkultúra egyik kiemelkedő alakja volt. A dal egy csodálatos nekrológ, amelyben egy képzeletbeli sétára kapunk meghívást, hogy Suzanne-nal végigsétáljunk at utcán, ahol öccse élt.

2012 – THE SILVER LADY

2010 és 2012 között Suzanne Vega újra felvette – ezúttal akusztikus változatban – életműve nagy részét, és ezek egy négy lemezből álló tematikus sorozatban kerültek ki a közönség elé. A jól ismert dalok mellett jó néhány ritkaság és korábban kiadatlan felvétel is lemezre került- közöttük a The Silver Lady, amely még a legelső album előtt született. A népballadák hatása, valamint az a narratív mód, amely mindig is Vega erőssége volt, ebben a szerzeményben is erőteljesen tetten érhető, nem beszélve a Joni Mitchell által lefektetett hagyományokról.

2014 – FOOL’S COMPLAINT

A címével már sokat mondó Tales from the Realm of the Queen of Pentacles archetípusos jellegével ismételten egy új oldalát mutatja meg az énekesnőnek, aki az anyagi világ és a magasabb dimenziók kettősségét járja körül – a Tarot ősi szimbólumrendszerének segítségével. A diszkográfia egyik legerősebb darabján ez a szemléletmód vezet át minket a jobbnál jobb dalokon, amelyek közöl a dinamikus Fool’s Complaint játékossága mindenképpen említésre méltó, mivel a hagyományos földi világszemléletet veszi kritika alá a kártya jelképei segítségével.

2016 – HARPER LEE

A legutolsó korong (Lover, Beloved: Songs From An Evening With Carson McCullers) egy ízig-vérig konceptlemez, amelyen Suzanne Vega a neves amerikai írónő bőrébe bújik bele tíz dal erejéig, a negyvenes-ötvenes évek zenei megoldása mögött azonban ott lapul az a művész, aki ugyanazzal az érzékenységgel közvetíti gondolatait, mint a legelső album esetében. A dzsesszes Harper Lee kiválóan mutatja be a korabeli írótársadalmat az írónő szemszögéből olyan módon, amelynek mi is nagyon könnyen a részeseivé válunk.