Élete utolsó évtizedében a világ nem mutatott akkora érdeklődést Erzsébet osztrák császárné-magyar királyné iránt, mint manapság. Habár Magyarországon még életében megkezdődött a kultusza, Bécsben és világszerte tragikus halála után néhány évtizeddel vált csak igazán népszerűvé. Azonban nemcsak az ellene elkövetett merénylet, hanem Ernst Marischka 1950-es évekbeli Sissi-trilógiája is a mítosz aurájával vette körül. A fiatal Romy Schneider alakja azonban egy olyan nő képét formálja meg, akinek kevés köze van a valódi Erzsébet császárnéhoz, fogalmazta meg Katrin Unterreiner, a Sisi – Mythos und Wahrheit​ című, a kiállításról írt könyvében, amely a múzeum ajándékboltjában is kapható. A kiállítás sikeres kísérletet tesz a valódi Sisi (helyesírás: Sisi vagy Sissi?) bemutatására, miközben megvilágítja, hogyan válik a fiatal és kedves kislányból frusztrált és megkeseredett asszony, aki élete minden napján kívánja a halált. A bécsi Hofburg három kiállítása is a Sisi Múzeum bejáratából közelíthető meg: a Császári Lakosztályok (kiállítás) valójában a Sisi Múzeum közvetlen folytatása, vagyis egy belépőjegy keretén belül tekinthető meg a két múzeum; a Császári Ezüstgyűjtemény bejárata pedig a Sisi Múzeum termeivel szemben van, ezért ha ott járunk, érdemes azt is meglátogatni. 

Erzsébet királyné szobra a bécsi Hofburg Sisi Múzeumában. A szobrot Hermann Klotz készítette. © Schloß Schönbrunn Kultur- und Betriebsges.m.b.H. / Severin Wurnig

A Sisi Múzeum állandó kiállítása amellett, hogy a Sisi mítosz – vagy nevezhetnénk Sisi-kultusznak is – kialakulásának fázisait és feltételezhető okait mutatja be, a kiállított tárgyakkal és a királyné saját használatában lévő darabokkal érdekes és rejtélyes személyiségét ismerteti meg és hozza emberileg is közelebb a látogatókhoz. Sikeres kísérletet tesz arra, hogy egy másik nézőpontból közelítse meg a császárné és királyné ikonná vált alakját, miközben több ismert teóriát és pletykát is megcáfol a személyével kapcsolatban, így például a fogairól alkotott elképzelést. Megtekinthetjük azt a fogászati készletet is, amelyet csak az ő fogainak ápolására használtak. Megtudhatjuk, hogy a szépségére és a higiéniára oly sokat adó császárné fogorvosát gyakran látogatta, olykor bejelentés nélkül is betoppant. (Ajánlott írás: Egy pletyka és ami mögötte van.)

Az évek során Erzsébet fogait sok kiváló fogorvos vette kezelésbe. Dr. Zsigmondy Adolf magyar származású bécsi orvos is kezelte őt. Fennmaradt egy történet ezzel kapcsolatban, amikor Zsigmondy a bécsi Hofburgban végezte a vizsgálatot. Az orvos a kezelés „befejezése után várakozóan kinyújtotta kezét. Erzsébet királyné megkérdezte, hogy óhajt-e valamit. A válasz: igen, lavórt, szappant és törülközőt. Erre az ajtónálló mosdótálat és szappant hozott, a törölköző azonban hiányzott. A királyné odaadta zsebkendőjét a kéztörléshez. Legközelebbi kezeléskor teljes mosdókészlet várta Zsigmondyt. Erzsébet így szólt hozzá:

– Kérem, azelőtt is mossa meg a kezét, hogy a számba nyúl, és ne csak utána!

Ma már nehéz lenne bizonyítani, hogy ez valóban így történt-e. Mindenesetre ez a kis történet is mutatja, hogy a császárné higiénia iránti elvárásai közismertek voltak.” (Forrás: Káli-Rozmis Barbara – Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem. Helikon Kiadó, 2021.)

Erzsébet királyné öltöző és tornaszobája. Valószínűleg itt végezte Zsigmondy, és a többi orvos a fogorvosi kezeléseket, ha a császárné a Hofburgban tartózkodott. © Schloß Schönbrunn Kultur- und Betriebsges.m.b.H. / Severin Wurnig

A kiállítás drámai hatásához jelentősen hozzájárulnak a múzeum sötét termei, ahol csupán a kiállított tárgyak kerülnek – néha egészen sejtelmes – megvilágításba. Így például megtekinthetjük a királyné egyik híres „gyémántcsillagát” is.

„Alexander Emanuel Köchert udvari ékszerész két gyémánt ékszeregyüttest is tervezett ekkor a császárnénak, mind a kettő huszonhét hajtűből állt. Az egyik készítésével a császár bízta meg az ötvöst: ezen szett darabjait középen egy-egy igazgyöngy díszíti. A másikat a császárné rendelte meg, állítólag azért, mert megtetszett neki Mozart Varázsfuvola című operája, amelyet akkoriban látott a színházban. Ő is olyan fényes csillagokat akart viselni a hajában, mint az Éj királynője – természetesen az övéi gyémántból készültek el. A császárné annyira megkedvelte ezeket az ékszereket, hogy a későbbiekben többször készíttetett Köcherttel ilyeneket és hasonlókat, hogy szeretteinek kedveskedjen velük. A csillag alakú ékszereket nem a császárné hozta divatba (például Angliában is sok hasonló készült), mégis az ékszeregyüttesek majd a császárné 'híres gyémántcsillagjaiként' kerülnek be a köztudatba, holott nem mindkettő volt csillag alakú, a Ferenc József által készíttetett darabok – középen gyönggyel – havasi gyopár alakzatúak, melyeknek 'szirmai' apró gyémántokkal kirakottak. A havasi gyopárt a császárnék és királynék virágának tartották rendkívüli értékük révén. Erzsébet ruhájára (amelyet a Winterhalter-féle portrén visel) aranyszállal hímeztetett havasi gyopár alakú mintákat.” (Forrás – Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem. Helikon Kiadó, 2021. A könyv ezen leírásához felhasználtam Martina Winkelhofer Sisis größter Triumph. Magazin der Kronen Zeitung, 2017. című kiadványát is.)

Erzsébet császárné híres gyémántcsillaga a bécsi Sisi Múzeumban © Schloß Schönbrunn Kultur- und Betriebsges.m.b.H. / Severin Wurnig

A kép, amely Erzsébetet világhírűvé tette: Franz Xavier Winterhalter Erzsébetről festett portréja a múzeum kiállításán megtekinthető, mellette látható a császár egészalakos portréja, amelyet szintén Winterhalter készített. © Schloß Schönbrunn Kultur- und Betriebsges.m.b.H. / Severin Wurnig

A 172 centiméter magas Erzsébet testsúlya egész életében 45-50 kilogramm körül volt, csípőbősége 62-65 (ehhez hozzá kell tennünk azt, hogy akkoriban fentebb mérték a csípőméretet), derékbősége pedig 45-50 illetve 55 centiméter, amelyet szívesen hangsúlyozott azáltal, hogy szoros fűzzette magát. Naponta egyszer-kétszer megmérette a testsúlyát a császári lakosztályokban ma is látható mérlegén. 

A császárnéról elterjedt az, hogy éheztette magát és különféle étkezési zavaroktól szenvedett, azonban Olivia Lichtscheidl és Michael Wohlfart 2016-ban megjelent, Elisabeth - Empress and Queen című, a múzeum ajándékboltjában is kapható könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy Erzsébet kiváló, sportos erőnléte, valamint vastag, bokáig érő, gyönyörű, egészséges haja cáfolja azt a nézetet, miszerint súlyos étkezési zavarokkal küzdött volna, mint például az anorexia, amely az általános egészségi állapot romlásával is jár. 

Udvari étkezéseknél nagyon keveset evett, valamint igyekezett elkerülni az este hat óra utáni étkezést, mivel az udvari konyha zsíros, tartalmas ételeket szolgált fel a hivatalos vacsorákon. „Hiába a sokfogásos menüsor, sokan mégis éhes gyomorral távoztak a vacsoráról, hiszen a királyné – ha megjelent – alig evett, az uralkodó pedig mindig nagyon gyorsan végzett, ha pedig valamelyik fogást már befejezték, vagy egyszerűen nem kértek belőle, azt a többieknek is be kellett fejezniük vagy ott kellett hagyniuk, a lakájok pedig már kapkodták is le a tálakat, és jöhettek a következők. A leleményesek, vagy inkább éhesek az étkezés után, ha Bécsben volt az ebéd vagy a vacsora, az elegáns Sacher Szálló éttermében, ha pedig Budapesten, akkor a Burgzsandár – magyarul 'palotaőr' – nevű kisvendéglőben fejezhették be tulajdonképpen ugyanazt a sokfogásos vacsorát, amiért most már fizetniük kellett, ugyanis a megmaradt ételeket a konyhai cselédség – hogy ne vesszenek kárba – eladta, illetve 'elárverezte'." (Forrás – Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem. Helikon Kiadó, 2021.)

A bécsi Hofburg császári ebédlője © Schloß Schönbrunn Kultur- und Betriebsges.m.b.H. / Severin Wurnig

A bécsi Hofburg császári ebédlője bepillantást enged a monarchia idejének világába. Az asztalt a hivatalos alkalmakra megterített egykori állapotában tekinthetjük meg a hagyományosan hajtogatott szalvétákkal, amelyek készítésének technikáját - állítólag - mindig csak ketten ismerték. A legenda szerint írásban nem rögzítették a hajtogatás módját, és nagy titokban tartották, így a módszer szájhagyomány útján öröklődött. Eredetileg Hollandiából szállították a Habsburgok számára az asztalneműket, majd később a 19. század elejéig leginkább Szászországból. Amikor a hazai ipar megerősödött, osztrák-sziléziai gyárak készítették a császári asztalneműket. A terítők mérete és minősége különböző volt. Alak szerint pedig kerek, négyzet vagy téglalap alakúak voltak. A császári szalvéták 90-szer 90 centiméteresek voltak, az úgynevezett desszert szalvéták, amelyek nem voltak olyan kiváló minőségűek, mint az előbbiek, pedig 35-ször 35 centiméteresek, és a személyzet használatában álltak. A Császári Ezüstgyűjtemény kiállításán megtekinthetjük a szalvéták megjelöléséhez használt pecsételőket is. 

A Hofburg a császári család hivatalos rezidenciája volt. Az épületegyüttes mindösszesen 240 000 négyzetméteren terül el Bécs központjában, mintegy kis városként a városban. 18 épületrésszel, 54 lépcsőházzal, 26 folyosóval és 19 udvarral rendelkezik, és körülbelül 2600 helyiség található benne. A komplexum több helyen átjárható, ezért mondta I. Ferenc József, hogy a „jó császár tulajdonképpen átjáróházban lakik”.

A bécsi Hofburg évszázadokon át a Habsburg Birodalom központja volt. Ma három múzeumi attrakció nyújt a látogatóknak történelmileg hiteles betekintést az udvari hagyományokba és a mindennapi életbe: a Császári Lakosztályok hiteles berendezéssel, a Császári Ezüstgyűjtemény a császári étkezések fényűző világát rekonstruáló tárgyak kiterjedt állományával, valamint a Sisi Múzeum a császárné életének lírai feltárásával.

Belépőjegy előre is megváltható: Sisi Múzeum. Ha több, Erzsébet királynéval kapcsolatos múzeumot is meg kívánunk tekinteni, érdemes Sisi Jegyet vásárolni, így kedvező áron látogathatjuk meg a Schönbrunni-kastélyt és a Császári Bútormúzeumot is.

A Sisi Múzeum bejárata a bécsi Hofburgban. © Schloß Schönbrunn Kultur- und Betriebsges.m.b.H. / Severin Wurnig