Három lány beszélget egy budai bevásárlóközpontban.

-Bocs a kérdésért, de ti ugye jártatok Péterrel? Mit tudtok mondani róla? Milyen?

-Igen, jártunk, de most épp a barátnőmbe szerelmes.

-Fruzsiba, igen. Én is tudok róla - szól a harmadik lány.

-Épp most szerelmes?

-Igen, teljesen bele van zúgva.

-Bizony, mint a vadszamár, úgy megy utána. Vesz neki dolgokat, mindent ad neki, de Fruzsi ezt tudja jól és visszaél vele! - szól ismét a harmadik lány.

-De Fruzsi nem szereti őt, ugye?

-Azt nem tudom, de egy biztos: ez a pasas nagyon öreg hozzá. Nem is tudom, hogyan gondolja!

-Ja, Fruzsi pedig bulizik közben, éli az életét, hiszen előtte még az élet… - szólt ismét a harmadik.

-Miért kérdezed?

-Hát, az az igazság, hogy komolyan elkezdett érdekelni! Udvarol nekem elég rendesen egy ideje, nyomul, szóval, nem is tudom... Egyszerűen csak szerettem volna körülnézni, hogy tényleg milyen is ő! Komolyan kezdett érdekelni, komolyan kezdtem gondolkodni róla. Tetszik, ez az igazság.

-Elég nagy alkesz.

-Bizony, legutóbb csupán másnapos volt és úgy okozott balesetet. Csak másnapos volt, képzeld. Mennyit ihatott akkor előtte? - szólt a harmadik lány.

-Nézd, éjszaka szinte mindig bulizik és mindig nagyon keményen iszik. Alkesz, mondom. Szerintem látszik is az arcán. Ezek a dolgok nyomot hagynak, tudod. Csúszik lefelé.

-Hát, köszönöm. Nem gondoltam volna. Pedig egy nagyon értékes ember ő is. Sajnálom! Kár érte!

-Bizony kár! Szerintem abszolút megérdemli, hogy Fruzsi játszik csak vele, és kihasználja - szólt a harmadik.

-Én nem kívánok neki rosszat, de valóban kergeti a sorsát erősen. Hát, köszi csajok. Kár érte nagyon. Ez is egy értékes pasi lehetett volna.

-Ó, és hány van még ilyen! Nézd! Nem tudjuk megváltoztatni őket. Rengeteg ilyen pasi van. Borzasztó értékesek lehetnének, de elrontják. Csakis maguknak köszönhetik. Mi nem vagyunk az anyjuk, hogy megmentsük őket. Ez az ő saját problémájuk és felelősségük, nekik kell megoldaniuk. Az ilyenek nálam repülnek a „Kár érte " kukába...

-Egyetértek. Én is elkövettem néha azt a hibát, hogy elkezdtem megmenteni, felemelni a srácot, akivel jártam. Aztán kiderült, hogy semmi értelme nem volt. Nekem viszont hónapjaim, éveim mentek rá. Minek? Addig is csak az ajtóban állt. Nekem ne álljon az ajtóban senki! – kiált fel a harmadik.

-Nálam is elég sokan vannak ott. Nem a mi dolgunk őket segíteni. Sok értékes pasas ott végzi. Sajnos.

-Hát igen! Nekem is elég nagy a kukám, és van is benne csontváz rendesen. " Kár érte " kuka. Ez jó, ezt megjegyzem! - nevet az első kérdező.

-Kár érte, kár, kár, nagyon kár! Sutty, már benn is van a „Kár érte " kukában. Ezekkel nem szabad egy percet sem foglalkozni. Nem a mi dolgunk. Ez az igazság - szól a harmadik lány.

Mindhárom lány nevet ezen a kuka-dolgon, beszélgetnek még egy darabig, aztán megveszik az üdítőt, a csipszet, előveszik jegyeiket és boldogan mennek be a moziba.